Magyarország gazdasága a rendszerváltást követően változott meg, amikor is a korábbi tervgazdálkodás és az állami kézben lévő cégek helyét a szociális-liberális piacgazdaság, valamint a magántulajdonú vállalatok vették át. A politikai folyamatok már jóval korábban elkezdődtek, melyek fokozatosan a korábbi rendszer gyengüléséhez és végső soron annak bukásához vezettek. A magyarországi rendszerváltás szorosan kapcsolódik a Kelet-európában bekövetkezett politikai és gazdasági változások sorozatához. A korábbi szovjet befolyás meggyengülése lehetővé tette, hogy az úgy nevezett keleti blokk országai megnyissák piacaikat a nyugat-európai országok gazdaságai előtt, amely napjainkra azok euroatlanti csatlakozásai révén vált teljessé. Ezen országok gazdaságai egyre szorosabbá fűzték gazdasági kapcsolataikat különböző infrastrukturális beruházások által, mint, amilyenek például az út és vasúthálózatok, a földgáz-, kőolaj- és villamosenergia-hálózatok összekötése, valamint az Unió szabályrendszereinek saját törvényhozásukba való átültetése által, továbbá az EU négy alappillérének gyakorlati alkalmazása révén.

Magyarország a kilencvenes évek elején komoly gazdasági visszaeséssel, magas munkanélküliséggel és az erre fokozatosan reflektáló pénzügyi-gazdasági intézkedésekkel nézett szembe. A gazdaság átalakítása sok nehézséget okozott: a piaci viszonyok kialakítása a nemzeti össztermék (GDP) visszaesésével járt, tömegessé vált a korábban ismeretlen munkanélküliség, és az infláció mértéke is magasra szökött. 1994-ben azonban megállt a visszaesés, a nemzeti össztermék növekedésnek indult, igaz, a gazdasági egyensúly megbillenése árán.

    Egy Húszezres: